Felemel

Felemel

Felemeled-e magad a Szeretethez,
felemeled-e magad az őszinteséghez
Felemeled-e magad a Szívedhez?

A szeretethez, amely benned van és Te vagy,
Az őszinteséghez, amely rólad szól,
a Szívedhez, amely a szereteted útja.

Tudod-e mit jelent ha mérges vagy mégis elengedsz?
Tudod-e h képes vagy rá, hogy megéld a haragod, bánatod és elengedd?
Tudod hogy képes vagy nyerni és veszíteni,
és ezt nem kudarcként megélni, ebből győzelmet ültetni.
Tudod-e hogy a bánat nem egyenlő a félelemmel
és a veszteség a szerelemmel.

Tudod-e hogy néha el kell engedni,
az irányítást, a félelmet a kétséget, hitetlenséget,
hogy belül önmagadat meglelhesd.
Tudod,e hogy nagyon szeretnek Téged.
Azok is akiket nem látsz és azok is akik körülvesznek Téged.

Tudod-e hogy a hibáid nem bűnök és a léted, nem büntetésed.
A kétséged nem a jelened
és a belső hited az, amellyel ezt megnyerheted.
Tudod-e, hogy mikor valamit nem kapsz meg amit nagyon akartál,
az nem végső állomásod lásd ezt jól hát.
Mert mindig mindenkor jobb vár.

Tudod-e hogy nem vagy egyedül, sosem voltál,
akkor sem mikor elhagyatottságot láttál, tapasztaltál.
Sosem az a végső, ami fáj és letaszít.
Belső sebek, félelmek ezek, amelyekre rávilágít és elmulaszt az önszeretet.

Sok sok módszer van, ami lelket gyógyít,
kívánom, hogy találd meg, ami Neked jó lesz most itt.
Belülről gyógyít minden ami nemes,
és így benned belülről béke születhet.

Kívülről azt, békét nem lelhetsz.

Senki nincsen aki bántana, gúnyolna,
Belső Fényed, jellemed, amely a félelmektől mindig megvédelmez.
Ha meglátod magad, azt aki ilyen csodás, akit szeret a Jóisten, tenyerén hordozva vigyáz.

Ha megannyi kétség közt, a falakon túl látsz,
fényt lelsz az éjszakában ami elkísér éjen, mindenen át.
Át a nehézségeken amik feladatok most már,
megoldások, amelyek mindig érkeznek, rájuk figyelj hát.

Nyisd meg a Szíved, 

emeld fel magad, vissza önmagadhoz, 

a Szeretethez, amely te magad vagy.