Hála

Minden nap türelmes leszek önmagamhoz.

Ígérem, hogy minden nap teszek azért, hogy jól érezzem magam.

Ígérem, hogy amikor a szeretet és félelem közül választhatok, emlékeztetem önmagamat és a szeretetet választom.

Hálás vagyok, hogy minden helyzetben, az adott pillanatban, az adott fejlődési szintemnek megfelelően cselekszek. Ezért nem becsmérlem magam, nem bántom magam utólag, nem szidom magam.

A legnagyobb szeretettel és elfogadással tekintek magamra. Amikor úgy tűnik ez nem sikerülne, azt megbocsátom magamnak, és hagyom magam boldognak lenni.

Hagyom magam önmagamnak lenni. Teljes mértékben és szabadságban elfogadom és szeretem azt, aki vagyok.

Szeretem, hogy fejlődök. Szeretem magam akkor is, amikor épp nem vagyok boldog. Elfogadom, amit érzek és tudom, hogy jól leszek, mert jól vagy-ok.

Nem akarok senkinek megfelelni, nem félek senkitől, csak önnön gondolataim tarthatnak csapdában, azokat elengedem. Mert a hitem önmagamban, a hitem az Életben, a hitem a jóhoz és jóra fordulásban meglátom, meglelem, megtartom. Önmagamat mindig meglátom.

Látom, aki vagyok, tudom, merre tartok. Önmagam felé. Életen és életeken át. Így hálával tekintek minden egyes lélegzetvételre. Minden egyes esőcseppre, minden egyes napsütésre, minden beszívott tiszta levegőre, minden teremtett és elkészített falatra, minden napra, amikor szeretteimet láthatom, hallhatom, ölelhetem őket. Minden reggelre, amikor felkelek. Minden boldog pillanatra, amit megélek. Minden nevetésre, amit nevetek. Minden sós, hálás könnycseppre, amit elejtek. Minden megtett lépésre és reménnyel teli cselekvésre. Csodás szeretetre. Szerelemre. 

Mert értem van. Hálával tekintek minden lehetőségre, mely betölti életem. Hálával, örömmel tekintek a kiteljesedésre. Boldogan mondok igent önmagamnak és életutamnak.

Amikor bármilyen módon elfeledkeznék önmagamról és önmagam szeretetéről, akkor nézőpontot váltok és szeretettel gondolok önvalómra, erőmre, szeretetteljes lényemre, belső-külső fényemre. Amely örök.

Elfogadom, amikor valaki nemet mond. Elfogadom, amikor a másik nem tud, szeretne mellettem lenni. Elfogadom, amikor valaki nem úgy cselekszik, ahogy én azt szeretném.

Ez nem őt és nem engem minősíti. Mindenki azt tudja adni ahol épp tart  én is, más is, és mindenki azt tudja befogadni, ahol épp tart és amit gondol magáról.

Elfogadom, amikor valamit nem úgy kapok és akkor amikor elmémmel várom. Mert tudom, hogy amikor elfogadok, szívem szerint meghajolok, akkor égi csodákat kapok. Isteni rendben, szeretetben. 

Mert tudom, hogy más felett nem lehet hatalmam, más életébe nem szólhatok bele, az ő útjának okát nem láthatom és nem is járhatom. Szerethetem magamat annyira, szerethetem a szívemet annyira, hogy hagyom magam boldognak lenni, engedem magam szeretni, engedem, amit kaphatok Fentről, Égiektől. Mert mindig minden napban ott van az újabb csoda. Mert mindig a megfelelő rendben és megfelelő időben történik. Mert földi elmével nem dolgom és nem is feladatom behatárolni megoldásokat és a boldogságot, önmagamat, vagy másokat.

Amikor valamit még nem tudtam elfogadni azt is elfogadom. Ezzel a pillanatnak önmagamat megadom. Elfogadom ahol tartok. Önmagamnak mindent megbocsátok, mindent amikor egység helyett kétség volt bennem, amikor szeretet helyett félelem. Fejlődésem, önmegismerésem része. Utamon haladok, Vagyok, Aki vagyok, tartok, ahol tartok. Tapasztalok. Csodákat látok, magam is az vagyok. Embertársaim is azok. Egy vagyok.